2016. augusztus 9.

Sajnálom


Drága Olvasóim!

Nehéz elkezdeni, szavakba önteni mindazt, amit el szeretnék mondani. Nagyon régóta gondolkodom a blog sorsáról, de eddig sosem volt elég bátorságom leírni, véget vetni valaminek, ami a részemmé vált. Egy ideig. Gyűlölök munkát félbehagyni, de mint láthattátok, a részek csigatempóban érkeztek, és ez nem azért volt, mert nem volt elegendő időm, - mert bár elfoglalt vagyok - ha szerettem, tudtam volna szakítani időt a folytatásra.


Elég régóta nem érzem a késztetést, hogy folytassam ezt a történetet, egyszerűen már nem érzem magaménak, a rengeteg kihagyás miatt - ami eleinte az iskola miatt volt - elvesztettem a szálakat, és már én sem tudtam igazából, hová tartott ez az egész. Bár volt egy vázlatom, mégsem éreztem az igazinak. Nem éreztem/érzem azt már egy ideje, amit az elején. Azt az örömet, amit ennek a blognak az írása okozott.

Bűntudatom van, hisz cserbenhagytalak Titeket, Olvasókat. Ki akartam tartani, befejezni értetek, de egyszerűen nem ment, pedig nem szerettem volna megszegni a szavamat. Rengeteget rágódtam, előtte többször is megfogalmazódott bennem, hogy abbahagyom, de az utóbbi napokban jutottam valóban dűlőre. Nehezen találom a szavakat, de az egyetlen, amire gondolok, hogy sajnálom!

Szomorú vagyok, mégis felszabadult. Nem hagyom abba az írást, most viszont egy kis időre elvonulok, magamnak írok, és amint meglesz a kellő akarat, amint be fogom tudni osztani az időmet, megnyitok egy új blogot. Az ötlet már megvan, egyszerűen most össze kell szednem magam, és nem szabad hanyagnak lennem. A gimnáziumban eljön az utolsó évem, ami nagy megpróbáltatások elé állít, emellett vannak más célok is az életemben, amiket el szeretnék érni a közeljövőben.

Emiatt úgy érzem, megint kimaradnának hetek, akár hónapok úgy, hogy nem hozok részt. Ezért döntöttem úgy, hogy előre írok fejezeteket, és ha netalántán nem lenne időm az egyik héten, mindig lenne egy tartalék.

Egyelőre így látom a legjobbnak, nem örökre búcsúzok, mindössze egy-két röpke hónapra!

A Sorstalanságról: mint mondtam, a vázlat megvolt, így szeretném leírni, mire számíthattatok volna, egy-két sorban, röviden:

  • a rendőrség rajtaütést tervez Antony-ék mocskos üzletére, de ez nem sikerül teljes mértékig, Antony megszökik, Harry édesapja súlyosan megsérül egy lövés miatt
  • Antony elrabolja Corát, Harry apukája meghal
  • Antony hetekig bántalmazza Corát, miközben Harry és Chris mindent megtesznek, hogy a nyomukra bukkanjanak
  • Harry lelkileg összetörik egy idő után, Chris próbálja átsegíteni, mindhiába
  • Harry lelki betegsége tönkre teszi az egészségét, kórházba kerül, ez idő alatt Chris keresi Corat, akit a későbbiekben megtalál, és megmenti
  • Cora sokáig nem szólal meg egyáltalán
  • Jenna és Chris szervesebb részét képezték volna a történetnek, és az ő kibontakozó szerelmüket is bele akartam szőni, együtt próbálták volna megmenteni Harryt és Corát
  • a végére mindenképpen Happy End
Nos igazából ennyi ötletem volt, ezeket szerettem volna megírni, és ezen kívül biztosan szót ejtettem volna másokról is, például egy régebbi szereplőről, Martinról, vagy Cora anyukájának és Antony apukájának a románcáról.


És ezzel hivatalosan is búcsúzom a Sorstalanság nevű blogomtól! Köszönök mindent, amit értem tettetek, rengeteg boldog percet okoztatok nekem azzal, hogy elolvastátok, írtatok! Sokszor adtatok erőt, és ezért nem győzök elégszer hálásnak lenni nektek, de sajnos ez már nem volt elég. Ehhez a történethez nem.

(És itt folytatnám is)


VISZONT, egy kis engesztelésképpen: napról napra látom, olvasom Tőletek, mennyire tetszett a Megtörhetetlen Rohadék, a megjegyzések, amiket hozzá fűztök, mindig elvarázsol! Most, hogy lezártam a jelenlegi blogomat, felszabadultabbnak érzem magam, és új lendülettel folytatom tovább az eddig olyannyira eltitkolt írásomat. Egy ideje gondolkozom ezen az egészen, de csak az utóbbi hetekben fogalmazódott meg bennem véglegesen. Az utóbbi hónapban elkezdtem írni egy történetet, új blogot szerkesztgettem, és végül megszületett az eredmény: emlékeztek még a MR-ból Louis Tomlinsonra? Kezeket fel, aki igen!

Nos a következő történet róla szólna, és a főszereplő mellett, természetesen ott lennének régi barátai, Harry Styles és Lena Becker. Az egyetem utáni időkben játszódna, új problémákkal, új szereplőkkel, egy teljesen új élettel. Egyelőre ennyit szeretnék elárulni, a többit a későbbiekben megtudhatjátok! Mint ahogy mondtam, egy kis időre van szükségem, szóval a nyitást október elsejére tervezem, remélem találkozok veletek!


A blog címe pedig nem más, mint

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése